Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vörösvár népi építészeti emlékei: Sváb paraszti porták.

2012.11.28

 

Vörösvár népi építészeti emlékei:

                  Sváb paraszti porták.

 

 

 

A Vörösvári Újság 2012 májusi számában jelent meg” Egy városi tanösvény terve”, az interjút  Komáromi Hajnalka készítette. Az írásból megtudhatjuk, hogy a Szebb Környezetünkért Egyesület „Vörösvári Tanösvények” névvel egy sajátos városi történelmi tanösvény megépítését tervezi.

 

A megépítés még várat magára, de a tervezett útvonal papíron már összeállt.

A célunk , hogy bemutassuk városunk nevezetességeit , építészeti emlékeit.

A régi épületek , a múlt értékei a sváb népi építészet emlékei a háborúk viharában szerencsére nem semmisültek meg.

 

Ezek számszerileg nem jelentősek , ennek  java része egyházi épület.

A tanösvény útvonal összeállításánál bemutatjuk a múlt megmaradt értékeit.

 

Mint ismeretes a közel 150 éves török uralom után elnéptelenedett településeket I. Lipót császár 1689-ben rendelettel betelepítésre szólította fel az országot. Vörösvár akkori  földesura gróf Csáky László földművelő családokat telepített be délnémet területekről.

 

Az első telepesek 1692-ben érkeztek Vörösvárra. Hozták magukkal kultúrájukat,építészeti stilusaikat.Templomot, kápolnát, lakóházat építettek maguknak. Ezek a sváb népi építészet emlékei .

 

Érdemes ezeket megemlíteni .

Johann Danckmayr helyi kőműves 1703-ban kőből templomot épít.Többszőr átépítették, de a mai napig áll.Az 1700-as években több kápolna került megépítésre.Steinmiller Mátyás  vörösvári molnár 1774-ben megépíti a mai Vásár tér területén a Fájdalmas Szűz Mária kápolnát.Spiegelberger Gáspár vörösvári lakos 1780 körül az Erdei kápolnát.A Kálvária kápolnát 1710 körül építik, melyet 1840 után újjá építenek .

A  XIX.szd.elején a Szt.Flórián kápolnát.

 

Többek között ezek az épületek szerepelnek a tanösvény tervezett útvonal összeállításában.

Ha elkészülnek a tanösvények tájékoztató táblái, a városunkba látogató turisták azt elolvasnák  , jobban megismerhetnék ezt a  tizenöt éve városi rangot kapott 14 ezer fős kisvárost.

Új ismereteket szereznének , elvinnék a város határain kívülre is történelmünket, vendégszeretetünket.

 

Sok régi értékes épület korábban odaveszett ,köveit széthordták  illetve megrongálódtak . De összefogással , nagyon sok mindent megmentettek   az utókór számára.

 

A bemutatásra szánt épületek keresése közben tapasztaltam , egyre több ház tulajdonosa  felújítási  munkába kezdett.Régi , sváb paraszti porták újulnak meg. Néhány lelkes ember értékmentő áldozatos munkája nyomán válnak ismét lakhatóvá ezek az épületek úgy , hogy közben külső homlokzatukat nem változtatják meg.

 

Egyre több ember ébred rá, hogy a múlt emlékeinek megtartó erejük van. Én nem vagyok építész, de  szívügyemnek tekintem az értékek feltárását és védelmét. Anyai nagyszüleim svábok voltak, Krauszok és Grimek .

Őseim is ilyen paraszi portán nevelkedtek és éltek. Az ősök iránti tisztelet  ösztönzött, foglalkozni kell a múlt emlékeivel.

 

 Korábban ,észre sem vettem  az utcán ezeket az  épületeket. Mára , ez  a jellegzetes építészeti stilus annyira megragadott , hogy fotózni kezdtem  a tornácos  házakat. Megfigyeltem ez a stílus jellemző az ország bármelyik sváb településére.

Ezek a házak , keskeny , hosszúkás telkekre épültek általában , legtöbbször  a mezsgye határra.

 Idős helybeli sváb ismerősömet kértem beszéljen erről az építészeti stílusról.

Nagyon sok érdekességet  tudtam meg a „Sváb paraszti portáról”,néhány sváb kifejezést , melyet lejegyeztem és itt most közre adom.

 

A házak hármas tagolásúak voltak. Elől a tiszta szoba (fájrada stub), középen a konyha (khuhl), és leghátul a kamra(khamr). Innen létrán (lojdr) lehetett a padlásra (poda) jutni.

A ház tornáca (gang) keskeny , több változatban épültek. Általában a tetőgerendák alátámasztásához nem használtak  tartó oszlopot. De építettek fából , kőből ,téglából oszlopokat a tornácra. Az utcafronti részt sokszor boltív díszítette.

Közvetlen a tornác mellett nyílt a kapu (tilé), és ezzel egymagasságban a kerítés (kátr). A kapu és a kerítés oszlopok kőből , téglából , vagy fából,míg  a kerítés  legtöbbször fenyő lépből , illetve kovácsoltvasból készült.

Az épületbe az udvar felől (hof) a konyhába dupla ajtón (tir) léphettünk be. A külső szárny általában tele ajtó volt , mely kifelé nyílt.

A belső felül kétosztású üvegezett , és befelé nyílt. Az ajtó felett világító ablak volt. Az ajtó mellé kétszárnyú, háromosztású ablakot építettek .A külső szárnyak kifelé, míg a belsők befelé nyíltak.

 

 

A konyhából nyílt a tiszta szoba , melynek egy vagy két ablaka (fénstr) az utcára nézett, de volt amikor az udvar felé is.

A tiszta szoba és a konyha közös válasz falába volt a kémény (rofang) kürtő , melybe mindkét helyiségből kályha cső csatlakozott.

A helyiségek padlózata általában döngölt agyag (lojm),melyet a helyi agyagbányából hoztak. Módosabb helyeken stafnira szegelt fenyő deszka padló (fnazpoda ) volt.

A konyha mögött volt a kamra . Ide a tornácról külön ajtón lehetett bejutni.

Itt tárolták az élelmiszert , a szerszámokat , valamint egyéb használati tárgyakat.

A mennyezet fenyő gerendás , fenyő padlós , vagy vakolt ,fehérre meszelt volt.

A padlást törekes agyag tapasztás borította.

 

A mellék helyiségeket vagy a kamrával folytatólagosan a házhoz illesztve építették. A mellék helyiségek a nyári konyha (szomrkhuhl), istállók , ólak (szaustál ,héarstál) és a WC (héjzlé).

 

Majd minden háznál megtalálható volt a pince (khélr). Itt tárolták a szölőből (waipr) készült bort ,ez általába otteló volt. Valamint a gyümölcsből főzött pálinkát (snápsz).

 

Fontos létesítménye az udvarnak a kút (prona), amit  általában a konyha ajtóval szembe ástak.Ez általában láncos kerekes kút volt. De ástak kutakat az utcára is, ennek nyomait megtaláljuk a Rózsa utcában ,  a Szt. Flórián téren, az  Akácfa utcában.

 

A kertet a szomszédoktól sövénykerítés (cán) választotta el. Minden portán volt a kertben szölő, barack, és szilva fa. A kis konyhakertben megtermelték a zöldségféléket.

 

A házak homlokzata (kivl) díszítő elemei visszafogottak voltak. A nyeregtetős házakat cseréppel fedték. Az utca fronton alkalmazták a sárga színt, fehér széles keret szegéllyel. A tornác fehérre volt meszelve. Ajtókat , ablakokat sötét zöldre festették. De zöld volt a kerítés, a kapu sőt a kút faborítása is.

 

A meszelés (vájzla) rendkívüli tevékenységnek számított a faluban.Évente legalább egyszer a búcsú elött ki kellett javítani a vakolatot, az épületet körbe kellett meszelni.

 

A házak oromfalán a fal síkjából kiemelkedő vakolással hangsúlyozták a ház kontúrját. Ritkán  ablakok köré vakolt keretet készítettek. A homlokzaton szerepelt a tulajdonos monogramja, és a ház építésének dátuma. Ez felett a padlás szellőztető ablak (kukedli).Sok házon ma is megtaláljuk ezeket a díszítéseket. Sok régi ház ablakait kicserélték nagyobbra,de akad szép számmal eredeti ablakkal. Dicséretes az asztalos keze munkája, aki ezeket az egyszerű, de szép ablakokat, ajtókat készítette annak idején.

 

Egyre több házat újítanak fel , és megtartják eredeti stilusában. Az udvaron a kút és a pince is megmarad érintetlenül. Több helyen a telek hátsó részén a mellékhelyiségek helyén elkészül az új épület, de a régi elől megmarad.

 

Sok helyen azonban átépítik, beépítik a tornácot.

A település fejlesztési terveinél kellene nagyobb körültekintés ez irányban.

El kellene gondolkodnunk azon, hogyan lehetne ösztönözni honfitársainkat, ezeket a szép régi épületeket eredeti szépségében visszaállítani a kerttel a kúttal és a kerítéssel.

 

Javasolnám, ezen épületeket számba venni , dokumentálni és esetleg védetté nyilvánítani.

 

Kedves színfoltja lehetne a városunknak emléke a vörösvári, sváb paraszti építészetnek.

Jellegzetes még az épület sarkára épített  bejárati ajtó, számos ilyen épület megmaradt ,főleg üzletek esetében.

Mint említettem készítettem fotókat ezekről az épületekről, csokorba szedve ki lehetne állítani , be lehetne mutatni eg

y alkalmas időpontban valamelyik egyesület szervezésében.

 

Nyágai László

Pilisvörösvár 2012.